A parajdi sóbánya egyes vélekedések szerint a világ legszebb földalatti helye, és aki járt már ott, pontosan tudja, hogy a mesebeli földalatti világ milyen gyógyító kincseket rejt.
Alkotóeleme a székely só, melynek elnevezése – amit ma is gyakran hallhatunk szinonimaként a parajdi sóra – a XV. században keletkezett.
Hosszú évszázadokon át megélhetést biztosított a vidék lakóinak, egészséget pedig mind a mai napig használóinak, ide látogatóknak. Névadója volt emellett a ma is használatos „Sóvidéknek”.
Noha már a római korban megkezdődött az itt található só bányászata, az első írásos emlékek 1222-ből származnak. A mai napig kifogyhatatlannak látszik értékes kincséből. A 2700 méter mélységben gyökerező parajdi sóbányában Európa egyik legnagyobb sótartalékának évszázadonként 1%-a kerül kitermelésre. Nem véletlen ezét, hogy Magyarország só szükségletének is jelentős részét a parajdi sóbányából nyeri.
A sóvidéki só hagyományos kitermelése a történelem során a székely szabadság fontos eleme volt.
A természeti kincseket a székelyek szabadon hasznosíthatták, ez a szabad sójog volt a székely sóbányászat egyik fontos eleme, melyet a történelmi korokban vagy elvettek, vagy visszaadtak.
A ma ismert sóbányászat 1762-ben kezdődött, ekkor nyitották meg Frendl Aladár osztrák bányamérnök vezetésével a József-bányát.
Ekkoriban bivalybőrbe kötve négy pár ló húzta a felszínre a sót, de 1765-ben még a felszíni fejtés is folyt. A sóbányászat fontosságának növekedésével újabb és újabb tárnákat kellett keresni.
Majdnem száz évvel később a Párhuzamos-bánya is megnyitásra került, majd röviddel ezután az Erzsébet-kutatótárót hozták létre.
A középkori eredetű bányászati technikát 1945-ben váltotta fel egy sokkal hatékonyabb módszer, a robbantásos kitermelés.
Az 1970-es években hozták létre az új mélységi szinteket, mely az országban egyedülálló méretű kamrával rendelkezett, mely 12 m magas, 20 m széles és 200 m hosszú volt.
A földalatti gyógykezelés az 1960-as években kezdődött Parajdon, amikor az akkori sóbánya igazgatója, Telegdy Károly, és dr. Veres Árpád körorvos a krónikus légúti betegek földalatti kezelésével próbálkoztak – sikerrel.
Egy mesebeli város jött létre a mélyben, mely a gyógyulni vágyóknak ajánlott négy órás itt tartózkodáshoz olyan kikapcsolódási lehetőségeket biztosít, hogy kicsik és nagyok számára egyaránt repül az itt töltött idő.
A bejárattól 1250 méter hosszú tárón vezet az autóbusz útja a 120 méter mélyen lévő kezelési és látogatási részleghez, ahonnan egy „mellékút”, egy leágazás vezet a kitermelési területhez.
A földalatti kezelőbázis hatalmas játszóterekkel, internet-klubbal, kávézóval, múzeummal, számtalan ülőalkalmatossággal, szuvenír-üzlettel, modern vizesblokkal (mosdó-WC) és számtalan más érdekességgel rendelkezik. A népszerűségét mutatja az is, hogy igen nagy számban érkeznek ide a gyógyulni vágyók és kirándulók, a főszezonban akár 2500-3000 látogatója is van. A teljes testi-lelki felüdülést, feltöltődést, a természet erejéhez való visszatérést élheti meg mindenki, akinek akár csak egyszer is lehetősége adódik eljutni a parajdi sóbányába. Egy biztos: aki már járt itt visszavágyik erre a varázslatos helyre.